a legfontosabb lépés - a tudatosság

A tudatépítés folyamata magában foglalja a sok belső énünk megismerését és egyensúlyba hozását, valamint beillesztésüket személyiségünkbe és életünkbe. A legfontosabb és legnehezebb lépés, hogy tudatosítsuk őket és elismerjük mint egyéni hangokat. Amint kifejlesztettük ezt a tudatosságot, többé már nem kerülhet előtérbe valamelyik énünk, és nem irányíthat öntudatlanul bennünket. Ennélfogva valóságos, tudatos döntéseket tudunk hozni az életünkben.

rengeteg belső énünk van

Legtöbben azt hisszük, hogy személyiségünk egységes, szilárd és összefogott, ezért csodálkozunk azon, hogy miért érezzük magunkat időnként szétesettnek. Egyik nap így érzünk, a másik nap amúgy. Néha egyik percről a másikra érzéseink homlokegyeneset megváltoznak. Valójában nagyon sok ember lakozik bennünk, rengeteg különböző szereplő. Ezeket tekinthetjük alszemélyiségeknek, vagy éneknek, vagy a személyiségünkben lévő különböző hangoknak. Hogy megértsük belső konfliktusainkat és ingatagságainkat, meg kell ismernünk ezeket a belső éneket.

a félelemre kellő időben és helyen szükség lehet

A félelemnek és a szeretetnek két megfelelője van metafizikai értelemben: az összehúzódás és a kiterjeszkedés. A félelem alapjában véve összehúzódás. Hátrálás és elhúzódás valamitől. A félelem lehet nagyon szükséges érzés. Ha megérintünk valami forrót, testünk összerándul, így védekezik a sérülés ellen. A félelem természetes és helyénvaló szerepe az, hogy visszafogjon bennünket valamitől. Azért van rá szükség, hogy óvatosan közelíts egy helyzethez, amíg meg nem érted a lényegét és át nem látod, miként kezeld helyesen és biztonságosan.

tiszteld a félelmed

Sokan nem akarnak tudomást venni a félelmükről, vagy szeretnének megszabadulni tőle, mert úgy vélik, a félelem akadályt gördít a bizalom, a kitárulkozás és a szabadság elé, amelyeket igazán szeretnének. Ám mint ahogy minden, ami része a tapasztalásunknak, a félelem is tiszteletet és megbecsülést érdemel. Okkal van jelen, és életünk nélkülözhetetlen része. Ne akarjunk megszabadulni tőle, inkább fogadjuk el és éljünk együtt vele! Csupán egyetlen dologtól kell félnünk: a félelemtől való félelemtől.

az érzések fizikai jellegűek is

Valahányszor nem engeded meg magadnak, vagy valaki/valami meggátol abban, hogy teljesen megtapasztalj, átérezz egy emóciót, és megéld azt, az emóció energiája megbénul és mintegy "vesztegzár" alá kerül a testedben. Ott marad, amíg vissza nem térsz hozzá és újra meg nem tapasztalod. Ilyenkor az energiazár megnyílik, s a test szabaddá válik és megtisztul. Tulajdonképpen az összes testi betegség a szervezetünkben kialakuló energiazárlatokból ered, olyan energiarendszerekből, amelyek kapcsolódnak emocionális rendszereinkhez.

ha utat engedsz a haragodnak, jobban tudsz szeretni is

Ha jobban akarsz szeretni, engedd magad haragudni is. Ha félsz a haragtól, keress magadnak egy jó terapeutát - aki nem fél a haragodtól! -, hogy segítsen neked biztonságosan, konstruktívan megtapasztalni és kifejezni a haragodat. A harag felszíne alatt mindig valamilyen rossz élmény rejlik: megbántottak vagy elvesztetted az erődet. Amikor feltárod és kifejezed a sérelmet, elkezdődik a gyógyulás. Amikor megtanulod egyenesen kinyilvánítani az igényeidet és érzéseidet, a harag csökken benned. A végén már szeretetet és odaadást érzel az iránt, akire haragudtál. Természetes állapotunk a szeretet, amelyet ne gátoljunk elfojtott érzelmekkel. Lelkünkben eredendően szeretet van. Ha megbékélünk az érzéseinkkel és megszeretjük őket, felismerjük mások lényét is, és szeretetet fogunk érezni irántuk.

engedd át magad a fájdalomnak

A fájdalom az az emóció, amelyet akkor érzünk, ha elveszítünk valakit vagy valamit, akit vagy amit szerettünk. Ha kisebb vagy súlyosabb veszteség ért, életbevágóan fontos, hogy átengedd magad a fájdalomnak. Ha az adott pillanatban teljesen megélted és kifejezted a fájdalmat, megtapasztalod a belső béke érzését. A fájdalom hullámokban érkezik, így lehet, hogy végig kell menned ezen a folyamaton. Súlyosabb veszteségeknél - egy szeretett személy halála vagy egy fontos kapcsolat vége - az évek múlásával a hullámok egyre ritkább időszakokban érkeznek. Ha megéled a fájdalom teljes folyamatát, fokozatosan elengeded a múltat és megnyílsz az életedbe érkező új csodák előtt.

hogy megérezd az örömöt, érezd át a szomorúságod

Ha szeretnéd, hogy több öröm érjen az életben, feltétlenül meg kell tapasztalnod a szomorúságodat is. Ha magadba fojtod a szomorúságod, akkor nehéz érzést cipelsz a szívedben, és kísérletedet, hogy boldog légy és élvezd az életet, komolytalannak érzed majd. Ha egy régi szomorúságot hordozol belül, amelyet sohasem engedtél magadnak megtapasztalni, merülj el benne. A könnyek az élet folyói, amelyek megfürdetik a sebeinket és elmossák a fájdalmunkat. Ha átérezzük a szomorúságunkat, szívünk megnyílik a szeretet előtt, és magunk is szeretetet tudunk adni. Életünkbe biztosan elérkezik az öröm, ha engedjük, hogy az élet folyója hömpölyögjön keresztül rajtunk.

nincsenek negatív érzelmek

Nincs negatív érzés. Azokat az érzéseket nevezzük negatívnak, amelyeket félünk szabadon megtapasztalni. Valamennyi érzés az élet természetes részét képezi, amelyeknek természetes szerepük van az életünkben. Ha elfogadjuk őket annak, amik valójában, viszonylag gyorsan áthaladnak rajtunk, és tanulunk valamit ebből a tapasztalatból. Ha egy érzést megpróbálunk kikerülni, elfojtani vagy elpalástolni, az bennünk reked. Hatalmas erőre tesz szert és gátat emel a többi érzésünk elé. Valahányszor megkísérlünk kikerülni egy úgynevezett negatív emóciót, mindig egyre jobban lezárjuk magunkat. Így megtagadjuk magunktól a pozitív érzelmeket is.

nem kényszeríthetsz magadra bizonyos érzelmeket

Az öröm, a szeretet és az úgynevezett "pozitív" érzelmek körüli legnagyobb félreértés abból fakad, hogy azt képzeljük, lehetünk boldogok vagy szerethetünk azáltal, hogy megpróbáljuk vagy akarjuk. Az emberek közvetlenül próbálnak eljutni ezekhez a tapasztalatokhoz. Nem akarnak érezni szomorúságot vagy félelmet, csak örömöt és szeretetet. Sajnos, akaratból egyetlen igazi érzelem sem fakad. Előidézni sem tudod. A szeretet, az öröm természetesen születik abból, hogy teljes mélységéig megéled az összes emóciódat, begyógyítod érzelmi sérüléseidet, valamint elfogadod és kifejezed minden tulajdonságodat.

az emócióidat nem változtathatod meg akarattal

A mentális és az emocionális szintek működése között óriási különbség van. Mentális szinten bizonyos mértékig képes vagy uralkodni magadon. Elhatározhatod, hogy gondolataidat valamilyen mederbe tereled egy számodra fontos időszakban. Azonban az emócióidat nem tudod megváltoztatni akarattal. Az érzelmekkel nem lehet mást tenni, mint elfogadni, megélni és kifejezni őket. Ez a kulcsa annak, hogyan bánjunk az emócióinkkal. Az nem baj, ha megváltoztatjuk a gondolatainkat, de az baj, ha az érzelmeinket próbáljuk megváltoztatni.

az érzések szeszélyesek, akár az időjárás

Az érzések szeszélyesek, akár az időjárás - folyton változnak és átalakulnak: néha komorak, néha vidámak, időnként zabolátlanok és feszültek, máskor nyugodtak és csendesek. Ha megpróbálunk ellenállni az érzések megélésének, az olyan, mintha az időjárást akarnánk befolyásolni. Nincs értelme, a végén csalódni fogunk! Különben is, ha életünk csupa verőfényes napsütés, s a hőmérséklet állandóan huszonöt fok körül van, egy idő után szörnyű unalmassá válik. Ha nemcsak a napsütést tudjuk értékelni, hanem az eső, a szél és a hó szépségét is, megtapasztaljuk az élet teljességét.

engedd kiáradni az érzéseidet

Nagyon kevesen képesek természetesen és egészségesen bánni az érzéseikkel. Olyan társadalomban élünk, amely retteg az érzésektől. Mindannyian megtanultuk, hogyan kell tagadni, elfojtani, manipulálni vagy megváltoztatni az érzéseinket. Megrekedünk abban, hogy makacsul ragaszkodunk bizonyos emocionális beidegződéseinkhez, mert ismerjük őket és velük biztonságban érezzük magunkat. Viszont nem tudjuk, hogyan kell elfogadni és tiszteletben tartani az érzéseinket. Nem engedjük, hogy keresztüláradjanak rajtunk a maguk természetes ritmusában.

a feleslegesen eltöltött idő

Sokunk szemében az időpazarlás főbenjáró bűn! Ha ez rád is vonatkozik, tanácsos, ha kiterjeszted a tudatodat, hogy minden héten időt hagysz magadnak valamilyen teljesen értelmetlen tevékenységre. Találj ki valamit, aminek örülsz és élvezettel csinálsz, még ha nincs is semmilyen megváltó értéke: olvass ki egy pletykalapot, játssz valamit, heveréssz. Érezd jól magad és felejtsd el a bűntudatot. Megérdemled a pihenést.

unalom

Akkor tapasztalunk unalmat, amikor valamilyen módon gátoljuk az életerőnket. Rendszerint ennek az az oka, hogy félünk megélni valamilyen emóciónkat vagy érzésünket, ezért inkább az unalomba menekülünk. Ám az unalom felszíne alatt szomorúság, fájdalom, harag vagy félelem bújik meg, amit nem akarunk érezni. Elzárjuk magunkat ettől az érzéstől. Ilyenkor megállítjuk az életerőt, aminek eredményeképpen megszületik az unalom.

Az élet sohasem unalmas. Ha unalmat érzünk, az azért van, mert megrekedtünk - energiánk megakadt vagy valamilyen akadály került elé. Vizsgáljuk meg azt az érzést és kérdezzük meg: "Hol akadtam el? Hogyan és miért gátolom magamat? Milyen érzés lapul meg a felszín alatt?"

a betegség jelzés lehet: szükséged van arra, hogy csak legyél

Ha nem hagysz magadnak időt a szükséges lazításra, tested biztosan jelez. Emocionális összeomlást vagy testi betegséget idéz elő, esetleg egyszerűen fáradtnak és erőtlennek fogja érezni magát. Azok, akiknek szükségük van nyugalomra és puszta létezésre, de megvonják ezt maguktól - mert talán nem is tudják, hogyan tegyék -, könnyen azon kaphatják magukat, hogy testük megtagadja a rendes működést.

Rendszerint a test megbetegszik, amikor szükségünk van arra, hogy egy kicsit lazítsunk és adjunk magunknak időt a nyugalomra, vagy arra, hogy magunkba szálljunk és keresztülmenjünk egy belső változáson, vagy csupán arra, hogy visszanyerjük a kiadott energia mennyiségét.

a küzdelem rabjai vagyunk

A küzdelem számunkra ismerős dolog. Talán még jól is érezzük magunkat benne. Értünk a küzdelemhez. Elfogadni a kihívásokat, megdolgozni az eredményekért - mindez könnyű. Ám amikor megkapjuk, amikre egész életünkben vágytunk, zavarba jövünk. Egyik felünk azt mondja: "Várjunk csak! És hol a küzdelem? Rendben van így? Nem baj, hogy minden simán megy?" Amit ilyenkor érzünk, ijesztő vagy zavaró lehet. Megszoktuk, hogy az életünk tele van erőfeszítéssel, és amikor a dolgok kezdenek könnyebben menni, a nehézségek helyén támadt üresség rossz közérzetet okozhat. Azzal is szembe kell tudni néznünk, hogy bekövetkezik, amit mindig akartunk. Ez is kihívás!