diákok vagyunk

Mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy kritizáljuk önmagunkat. Remekül felismerjük a bennünk lévő rosszat vagy a hiányosságainkat. Folyton ostorozzuk magunkat azért, hogy nem csinálunk mindent helyesen és azért, mert még mindig nem vagyunk tökéletesek. Eléggé fájdalmas így élni. Ha állandóan ostorozod magad, semmit sem fogsz megtanulni. Pedig azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. Benn ülünk az iskolapadban, gyerekek vagyunk. Már most világosan gondolkodó emberek vagyunk, különben nem volnánk itt.

már ott vagyunk, ahol lennünk kell

Emberi lények lévén állandóan igyekszünk valahova. Sokan közülünk egyfajta sikerre vágynak, ami - úgy gondolják - meghozza nekik a boldogságot és a világ elismerését. - Még a személyes fejlődés és tudatosodás folyamatában részt vevők közül is sokunkra vonatkozik, hogy nem ott akarunk lenni, ahol vagyunk - valami jobb felé igyekszünk. Azt hisszük, hogy ha elérkezünk arra a bizonyos helyre, valahogy minden rendben lesz. A tudatosságot mégsem lehet valahol másutt meglelni - akkor jön létre, ha tisztán látjuk, hogy hol tartunk épp most.
Ha máshová igyekszünk, a folyamat értékei könnyen elkerülhetik a figyelmünket. Amikor magát a folyamatot kezdjük élvezni, felhagyunk az aggódással és teljesen elmerülünk az előttünk nap mint nap, pillanatról pillanatra kibontakozó lenyűgöző utazásban.

bízz a felsőbb erődben

Mindnyájunkban működik egyfajta született felsőbb intelligencia. Tudja, mi a dolga, s pillanatról pillanatra arra törekszik, hogy mutasson nekünk valamit, irányítson, tanítson és szeressen bennünket. Igyekszik segíteni nekünk, hogy válhassunk azzá, amire hivatva vagyunk. Ennek érdekében keresztülvezet bennünket a gyógyító folyamatunkon. Lehet, hogy időnként zavarónak érezzük e folyamatot, ám végül látni fogjuk, hogy az utazásunk során megtett valamennyi lépés szükséges és tökéletes volt.

a tökély a folyamatban van

Az emberi lét természeténél fogva tele van sebezhető felülettel, megpróbáltatással és tévedéssel, s ezenkívül tanulással. Ha elvárjuk magunktól, hogy tökéletesen viselkedjünk vagy tökéletes eredményeket érjünk el, messze kerülünk a valóságtól.
Ne arra összpontosítsuk a figyelmünket, hogy megpróbálunk tökéletes eredményeket elérni vagy tökéletes mércéknek megfelelni. Ismerjük fel, hogy a tökély eleve a folyamatban vagy az utazásban van. Az életerő hihetetlen teljességgel bír. Amint megtanultuk felismerni és követni az életerőt, látni fogjuk a folyamat tökéletességét: azt, hogy minden, amit meg kell tanulnunk, csodálatos módon eljut hozzánk - meglepetésszerűen és váratlanul.

találd meg saját ritmusodat

Nagyon fontos, hogy olyan időbeosztást készíts magadnak, amely valóban azt nyújtja neked, amit akarsz. Így eszedbe sem jut fellázadni ellene. Ha a napi- vagy hetirended csak a kötelességeidet tartalmazza, és kimarad belőle, amit Te akarsz csinálni, dobhatod sutba az egészet úgy, ahogy van. Építs be "üres" vagy "nyitott" időszakokat, és hagyj teret a spontaneitásnak is. Arra törekszel, hogy szabadjára engedd a kreativitásodat, hát ne igyekezz elfojtani.
Készíts listát mindazokról a dolgokról, amelyek kivételesen fontosak a számodra, és jelöld meg azt is, hogy mennyi időre van szükséged az elvégzésükre. Vedd figyelembe a kötelezettségeidet és a körülötted lévő emberek szükségleteit is. Majd az egészet szerkeszd össze hetirenddé. Találd meg saját ritmusodat. Tedd azt, ami a hasznodra válik, ami kiegyensúlyozottá tesz és hozzájárul ahhoz, hogy jó közérzeted legyen.

teremts pozitív rendszert az életedben

Akár több spontaneitásra, akár több fegyelemre van szükséged az életedben, úgy találod meg közöttük az egyensúlyt, ha rendszert állítasz fel. Mindegyikünknek szüksége van arra, hogy mindennap valamennyi időt munkával, valamennyit szórakozással töltsünk, és hogy időt szakítsunk az ellazulásra. Időre van szükségünk feladataink elvégzésére és arra is, hogy meghitt órákat töltsünk el a szeretteinkkel. Legtöbbünknek kissé nehezen sikerül felállítania a helyes egyensúlyt. Készítsünk egy napra és egy hétre szóló időbeosztást, amely lehetővé teszi valamennyi alapvető szükségletünk kielégítését.

Egyensúly a fegyelem és a spontaneitás között

Az életedben együtt van jelen a spontaneitás és a fegyelem. Jó, ha fegyelmezetten és rendszerbe foglalva próbálsz ki valami újat. Ez biztonsággal tölt el és megmutatja a helyes irányt. A fegyelem segíti a tanulási folyamatot. Értelmet ad annak, amit csinálsz, és önbizalommal tölt el. Később, amikor már biztosan kezeled a gyakorlati részleteket, előveheted a spontaneitásodat.

A fegyelem bizonyos technikai eszközöket adhat a kezünkbe, és egyfajta rendszert, amelyek a továbbiakban segítik az alkotó szellemet. Amikor játszani tanulsz valamely hangszeren, először skáláznod kell. Amikor az már tökéletesen megy, átadhatod magad a spontaneitásnak, hogy kifejezhesd az érzéseidet és improvizálhass, így engedve keresztüláramolni magadon a szellemet.

a fegyelem segíti az öröm megszületését

Vannak, akikben rengeteg spontaneitás lakozik. Túlságosan az érzelmek felől reagálnak az életre, és nagyon gyakran hajlamosak az élvezetek, az örömök hajszolására. Ezek az emberek általában kreatívak, művészi beállítottságúak, lényükkel lenyűgözik a környezetüket. Időnként nehezen viselik a sikertelenséget és a világtól érkező elismerés hiányát, félnek a fegyelemtől és a rendtől, sőt ezek a tulajdonságok nincsenek is meg bennük. Meg kell tanulniuk, hogy a fegyelem elősegíti az öröm megszületését, serkenti a kreativitást, s fokozza az élet élvezését. A fegyelem nem azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek satuba kell zárniuk szellemüket. Inkább azt jelenti, hogy az egyensúlyt meg kell teremteniük az életükben.

úgy érezhetjük, hogy a spontaneitással elveszítjük az önuralmunkat

Könnyen megriadhatunk a spontaneitástól, mert úgy érezzük, hogy eltávolodunk előre megtervezett eszméinktől, amikor a pillanatban bízva, átadjuk magunkat a szellem átható erejének. A spontaneitás azzal jár, hogy kockázatot vállalunk és megfeledkezünk az önuralomról. Először nehéz feladat ez, különösképpen ha arra tanítottak bennünket, hogy ne bízzunk a spontaneitásban. Ám akkor érezzük a beteljesülést, amikor kapcsolatba lépünk a pillanattal. Ha átadjuk magunkat spontán érzéseinknek, megnyílunk az univerzum előtt és több lehetőséget s nagyobb kreativitást engedünk az életünkbe.

a spontaneitás elvesztése hozzájárul a szenvedélybetegségek kialakulásához

Az emberek többek között azzal szabadítják fel elfojtott spontaneitásukat, hogy élvezeti szerekhez és gyógyszerekhez menekülnek. Az alkohol és más élvezeti szerek átmenetileg lebénítják a psziché "bíráló" részét, amely arra hivatott, hogy kordában tartsa a társadalmilag talán elfogadhatatlan megnyilvánulásokat. Így ideiglenesen kitörhet a spontán energia. Sajnos, ez a kitörés torz, természetellenes és romboló formában megy végbe, és a végeredmény - további elfojtás. A gyógyulás folyamatában elengedhetetlen, hogy megismerjük a pszichénket és hogy ne engedjük becsapni magunkat a mesterséges anyagokkal. Találjuk meg a támaszt, amelynek segítségével megtanulunk bízni természetes, érző Énünkben, hogy szabadon és egészségesen kifejezésre juttathassuk az életünkben.

spontaneitás

A spontaneitás az a képesség, amelynek segítségével meg tudjuk élni a pillanatot, engedjük, hogy energiáink irányítsanak, s teljes odaadással és szabadon haladjunk együtt az életerővel. Csodálatos érzés teljesen átadni magunkat a spontaneitásnak.
Civilizációnk általában többre becsüli a spontaneitásnál a rendszert, a tervezést és a fegyelmet. A spontaneitást a gyerekkornak tulajdonítják. Sokunkat már gyerekkorban a spontaneitásunk megfékezésére kényszerítettek. Felnőttkorban pedig végképp elvárják tőlünk, hogy tudatosan, fegyelmezetten viselkedjünk. Így legtöbben elvesztettük a kapcsolatot az igazi spontaneitásunkkal. A gyógyulás folyamatában nagyon fontos, hogy képes legyél újraegyesülni a természetes spontaneitásoddal.

élj szenvedélyesen

Van-e, amit bűntudatból vagy muszájból teszel? Mi lenne, ha megkérdeznéd magadtól, mi az, amit igazán szeretnél megtenni, amire vágysz? Tedd, amit helyesnek érzel, és elégedett leszel. Élj szenvedélyesen és odaadással, úgy, hogy tartalmas és élvezetes legyen.
Ha nem így élünk meg minden pillanatot, miként teremthetünk egy olyan világot, ahol beteljesülés és öröm uralkodik?

az élet felfedezés

Az élet - felfedezés. Szabadítsuk fel magunkat és gondoljunk az életre úgy, mint egy felfedezőútra. Hajlamosak vagyunk túl komolyan venni mindent, amit teszünk, és úgy érezzük, hogy minden lépésünkkel közelebb kell kerülnünk az áhított célokhoz. Ha ehelyett úgy gondolunk az életre, mint egy felfedezőútra, nyitottak leszünk arra, hogy mást is kipróbáljunk. Felfedezhetjük az előttünk álló lehetőségeket, feltárhatjuk lényünk sok-sok különböző rétegét. Ez a hozzáállás több lehetőséget teremt a számunkra. Ha a kipróbált dolgok között akadnak olyanok, amelyek nem okoznak neked örömöt és nem szolgálják a javadat, egyszerűen lépj túl rajtuk. Nem kell feltétlenül befejezni, amit elkezdtél. A felfedezés is elég, amely közben tapasztalatokra teszel szert.

az igazsághoz egyenes út vezet mindannyiunk számára

Az élet bölcsessége mindegyikünkben él, és az út, amely ennek igazságához vezet, minden pillanatban előttünk áll. Az intuíciónk vezérel majd bennünket, ha figyelünk rá és bízunk benne. Ha hagyjuk, lépésről lépésre megmutatja nekünk, mit kell tennünk és mit kell tudnunk életünk minden pillanatában.

az élet egyszerű

Az élet sokkal egyszerűbb, mint ahogy a legtöbben gondolnánk. Keményen küzdünk azért, hogy jobbá váljunk, fejlődjünk, tudatra ébredjünk, hogy érvényesüljünk a világban. Szükségünk van arra, hogy lazítsunk, megnyíljunk és átadjuk magunkat a bennünk és körülöttünk lévő életerőnek. Az élet állandóan igyekszik eljuttatni hozzánk mindazt, amit akarunk és amire szükségünk van, ám legtöbbször olyan gyorsan haladunk és olyan komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy észre sem vesszük!

az életünk önmagunk teremtménye

Nagyon fontos, hogy felismerjük, milyen csodálatos az életünk már most, s ennélfogva mennyire erősek vagyunk. Életünkben ezidáig mindnyájan számtalan különleges, érdekes, sőt megdöbbentő élményt hívtunk elő. Számos lenyűgöző szereplőt vontunk életünk színjátékába. Mindezek az emberek és élmények hűen tükrözik a kreativitásunkat. Bár mindnyájan képesek vagyunk létrehozni még jobb és még kielégítőbb valóságokat, mindaz, amit máris tanúsítottunk, kétségtelenül bizonyítja, mennyire erős valójában a lényünk.

Mi teremtjük meg magunkat

Minden pillanatban önmagunkat teremtjük meg, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Ha nem vagyunk tudatosak, akkor szokásból vagy régi beidegződések alapján tesszük. Ahogy egyre tudatosabbá válunk, mindjobban létre tudjuk hozni azt, amire igazából vágyunk.

Megkapjuk azt, amire vágyunk

A világegyetem úgy terveztetett, hogy odaadja nekünk mindazt, amire szükségünk van és amire vágyunk. Semmi más nem akadályozhatja meg, hogy befogadjuk az élet hihetetlen bőségét, teljességét és jóságát, csak a félelmeink, az értéktelenségünk érzése, a szégyen és a kételkedés.

Tűzz ki célokat

Amint tudatosítottad magadban, hogy mit akarsz, megteheted a következő lépést: kitűzheted a célokat. Hogy elérd vágyaidat, némi cselekvésre van szükség. Amit tenned kell, nem bonyolult. Írd le céljaid erre az évre és a következő öt évre. Most leírtad a célokat, de ne gondold feltétlenül azt, hogy görcsösen ragaszkodnod kell hozzájuk. Céljaid folyton változnak és továbbfejlődnek. Most azonban ismerd fel és erősítsd meg a jelenlegi céljaidat. Ezután továbbléphetsz.

Mit akarsz?

Mindnyájan akarunk bizonyos dolgokat, bár lehet, hogy nem mindig tudjuk, mik azok. Megteremthetjük azt, amit akarunk, ha kapcsolatot tudunk létesíteni vele. Ugyanis elég, ha tudatosítjuk magunkban a vágyainkat - így azok valóságos testet öltenek és megjelennek az életünkben.

tiszteld önmagad

Rendkívüli lény vagy: a világmindenség értékes és különleges része. Fontos vagy. Azért jöttél a világra, hogy teremts - úgy, ahogy senki más nem tud, a magad egyedülálló módján. Légy tisztában ezzel, érezd lényed legmélyén is.

a tudat utazása

A tudatossá válás azt jelenti, hogy egyre növekvő tudatossággal szemléljük azt, ami bennünk és körülöttünk történik. Bizonyos mértékig mindnyájan a tagadás szintjén éltünk, ám most kezdünk felébredni ebből a tudattalan állapotból. A tudat utazása végigkíséri egész életünket. Attól, hogy tudatossá váltunk, nem kell lépten-nyomon ráncba szedni vagy jobbítani magunkat. Ismerjük meg inkább lényünk összes apró rezdülését és éljünk teljes életet. Ha jól meggondoljuk: mi más dolgunk van?

ébredés

Minden reggel, amikor felébredünk, lehetőségünk van arra, hogy újrakezdjük az életünket. Minden induló nap új perspektívával kecsegtet, amelyet megalapoztak az előző nap szerzett ismeretek és az éjszakai pihenés nyújtotta felüdülés.

Minden új év kezdete rendkívüli alkalmat ad arra, hogy felszínre hozzunk egy eddig ismeretlen tudati szintet, felhasználva mindazt a bölcsességet, amellyel az elmúlt esztendő tapasztalatai gazdagítottak bennünket. Napról napra és évről évre tovább haladunk a tudatra ébredés útján.