2012. május 19., szombat

az emócióidat nem változtathatod meg akarattal

A mentális és az emocionális szintek működése között óriási különbség van. Mentális szinten bizonyos mértékig képes vagy uralkodni magadon. Elhatározhatod, hogy gondolataidat valamilyen mederbe tereled egy számodra fontos időszakban. Azonban az emócióidat nem tudod megváltoztatni akarattal. Az érzelmekkel nem lehet mást tenni, mint elfogadni, megélni és kifejezni őket. Ez a kulcsa annak, hogyan bánjunk az emócióinkkal. Az nem baj, ha megváltoztatjuk a gondolatainkat, de az baj, ha az érzelmeinket próbáljuk megváltoztatni.

2012. április 29., vasárnap

az érzések szeszélyesek, akár az időjárás

Az érzések szeszélyesek, akár az időjárás - folyton változnak és átalakulnak: néha komorak, néha vidámak, időnként zabolátlanok és feszültek, máskor nyugodtak és csendesek. Ha megpróbálunk ellenállni az érzések megélésének, az olyan, mintha az időjárást akarnánk befolyásolni. Nincs értelme, a végén csalódni fogunk! Különben is, ha életünk csupa verőfényes napsütés, s a hőmérséklet állandóan huszonöt fok körül van, egy idő után szörnyű unalmassá válik. Ha nemcsak a napsütést tudjuk értékelni, hanem az eső, a szél és a hó szépségét is, megtapasztaljuk az élet teljességét.

2012. április 6., péntek

engedd kiáradni az érzéseidet

Nagyon kevesen képesek természetesen és egészségesen bánni az érzéseikkel. Olyan társadalomban élünk, amely retteg az érzésektől. Mindannyian megtanultuk, hogyan kell tagadni, elfojtani, manipulálni vagy megváltoztatni az érzéseinket. Megrekedünk abban, hogy makacsul ragaszkodunk bizonyos emocionális beidegződéseinkhez, mert ismerjük őket és velük biztonságban érezzük magunkat. Viszont nem tudjuk, hogyan kell elfogadni és tiszteletben tartani az érzéseinket. Nem engedjük, hogy keresztüláradjanak rajtunk a maguk természetes ritmusában.

2012. március 10., szombat

a feleslegesen eltöltött idő

Sokunk szemében az időpazarlás főbenjáró bűn! Ha ez rád is vonatkozik, tanácsos, ha kiterjeszted a tudatodat, hogy minden héten időt hagysz magadnak valamilyen teljesen értelmetlen tevékenységre. Találj ki valamit, aminek örülsz és élvezettel csinálsz, még ha nincs is semmilyen megváltó értéke: olvass ki egy pletykalapot, játssz valamit, heveréssz. Érezd jól magad és felejtsd el a bűntudatot. Megérdemled a pihenést.

2012. február 17., péntek

unalom

Akkor tapasztalunk unalmat, amikor valamilyen módon gátoljuk az életerőnket. Rendszerint ennek az az oka, hogy félünk megélni valamilyen emóciónkat vagy érzésünket, ezért inkább az unalomba menekülünk. Ám az unalom felszíne alatt szomorúság, fájdalom, harag vagy félelem bújik meg, amit nem akarunk érezni. Elzárjuk magunkat ettől az érzéstől. Ilyenkor megállítjuk az életerőt, aminek eredményeképpen megszületik az unalom.

Az élet sohasem unalmas. Ha unalmat érzünk, az azért van, mert megrekedtünk - energiánk megakadt vagy valamilyen akadály került elé. Vizsgáljuk meg azt az érzést és kérdezzük meg: "Hol akadtam el? Hogyan és miért gátolom magamat? Milyen érzés lapul meg a felszín alatt?"

2012. január 27., péntek

a betegség jelzés lehet: szükséged van arra, hogy csak legyél

Ha nem hagysz magadnak időt a szükséges lazításra, tested biztosan jelez. Emocionális összeomlást vagy testi betegséget idéz elő, esetleg egyszerűen fáradtnak és erőtlennek fogja érezni magát. Azok, akiknek szükségük van nyugalomra és puszta létezésre, de megvonják ezt maguktól - mert talán nem is tudják, hogyan tegyék -, könnyen azon kaphatják magukat, hogy testük megtagadja a rendes működést.

Rendszerint a test megbetegszik, amikor szükségünk van arra, hogy egy kicsit lazítsunk és adjunk magunknak időt a nyugalomra, vagy arra, hogy magunkba szálljunk és keresztülmenjünk egy belső változáson, vagy csupán arra, hogy visszanyerjük a kiadott energia mennyiségét.

2012. január 6., péntek

a küzdelem rabjai vagyunk

A küzdelem számunkra ismerős dolog. Talán még jól is érezzük magunkat benne. Értünk a küzdelemhez. Elfogadni a kihívásokat, megdolgozni az eredményekért - mindez könnyű. Ám amikor megkapjuk, amikre egész életünkben vágytunk, zavarba jövünk. Egyik felünk azt mondja: "Várjunk csak! És hol a küzdelem? Rendben van így? Nem baj, hogy minden simán megy?" Amit ilyenkor érzünk, ijesztő vagy zavaró lehet. Megszoktuk, hogy az életünk tele van erőfeszítéssel, és amikor a dolgok kezdenek könnyebben menni, a nehézségek helyén támadt üresség rossz közérzetet okozhat. Azzal is szembe kell tudni néznünk, hogy bekövetkezik, amit mindig akartunk. Ez is kihívás!