2016. szeptember 19., hétfő

Védekező éneink félnek az emócióktól

Elsődleges, szülői, ésszerű éneink az idők során megtanulták, hogy azzal tudják megóvni belső gyermekünket, ha igyekeznek távol tartani őt bármitől, ami egy emocionális trauma lehetőségét hordozza magában. Ezek úgy tudnak gondoskodni a belső gyermekről, hogy az összes érzést mélyre eltemetik és elnyomják. Az érzések feltárása nyugtalanná teszi őket. Az emóciók ugyanis kiveszik kezükből az irányítást. Szemléletük szerint menjen minden úgy, ahogy idáig. Ha eddig működött, miért kellene változtatni rajta, amikor az valószínűleg kockázattal jár? Jobb, ha semmit sem mozdítunk el a helyéről, mert a változtatásban ott rejlik a baj lehetősége. Tagadhatatlan, hogy ezek a részeink segítettek bennünket a túlélésben. Ugyanakkor el is vágtak bennünket legmélyebb emberi szükségleteinktől és emócióinktól. Ismerjük el félelmeinket és aggodalmainkat, és gyengéden nyugtassuk meg elsődleges éneinket: most nem származik baj abból, ha lassan feltárjuk és kifejezzük az érzéseinket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése