rengeteg belső énünk van

Legtöbben azt hisszük, hogy személyiségünk egységes, szilárd és összefogott, ezért csodálkozunk azon, hogy miért érezzük magunkat időnként szétesettnek. Egyik nap így érzünk, a másik nap amúgy. Néha egyik percről a másikra érzéseink homlokegyeneset megváltoznak. Valójában nagyon sok ember lakozik bennünk, rengeteg különböző szereplő. Ezeket tekinthetjük alszemélyiségeknek, vagy éneknek, vagy a személyiségünkben lévő különböző hangoknak. Hogy megértsük belső konfliktusainkat és ingatagságainkat, meg kell ismernünk ezeket a belső éneket.

a félelemre kellő időben és helyen szükség lehet

A félelemnek és a szeretetnek két megfelelője van metafizikai értelemben: az összehúzódás és a kiterjeszkedés. A félelem alapjában véve összehúzódás. Hátrálás és elhúzódás valamitől. A félelem lehet nagyon szükséges érzés. Ha megérintünk valami forrót, testünk összerándul, így védekezik a sérülés ellen. A félelem természetes és helyénvaló szerepe az, hogy visszafogjon bennünket valamitől. Azért van rá szükség, hogy óvatosan közelíts egy helyzethez, amíg meg nem érted a lényegét és át nem látod, miként kezeld helyesen és biztonságosan.

tiszteld a félelmed

Sokan nem akarnak tudomást venni a félelmükről, vagy szeretnének megszabadulni tőle, mert úgy vélik, a félelem akadályt gördít a bizalom, a kitárulkozás és a szabadság elé, amelyeket igazán szeretnének. Ám mint ahogy minden, ami része a tapasztalásunknak, a félelem is tiszteletet és megbecsülést érdemel. Okkal van jelen, és életünk nélkülözhetetlen része. Ne akarjunk megszabadulni tőle, inkább fogadjuk el és éljünk együtt vele! Csupán egyetlen dologtól kell félnünk: a félelemtől való félelemtől.

az érzések fizikai jellegűek is

Valahányszor nem engeded meg magadnak, vagy valaki/valami meggátol abban, hogy teljesen megtapasztalj, átérezz egy emóciót, és megéld azt, az emóció energiája megbénul és mintegy "vesztegzár" alá kerül a testedben. Ott marad, amíg vissza nem térsz hozzá és újra meg nem tapasztalod. Ilyenkor az energiazár megnyílik, s a test szabaddá válik és megtisztul. Tulajdonképpen az összes testi betegség a szervezetünkben kialakuló energiazárlatokból ered, olyan energiarendszerekből, amelyek kapcsolódnak emocionális rendszereinkhez.

ha utat engedsz a haragodnak, jobban tudsz szeretni is

Ha jobban akarsz szeretni, engedd magad haragudni is. Ha félsz a haragtól, keress magadnak egy jó terapeutát - aki nem fél a haragodtól! -, hogy segítsen neked biztonságosan, konstruktívan megtapasztalni és kifejezni a haragodat. A harag felszíne alatt mindig valamilyen rossz élmény rejlik: megbántottak vagy elvesztetted az erődet. Amikor feltárod és kifejezed a sérelmet, elkezdődik a gyógyulás. Amikor megtanulod egyenesen kinyilvánítani az igényeidet és érzéseidet, a harag csökken benned. A végén már szeretetet és odaadást érzel az iránt, akire haragudtál. Természetes állapotunk a szeretet, amelyet ne gátoljunk elfojtott érzelmekkel. Lelkünkben eredendően szeretet van. Ha megbékélünk az érzéseinkkel és megszeretjük őket, felismerjük mások lényét is, és szeretetet fogunk érezni irántuk.

engedd át magad a fájdalomnak

A fájdalom az az emóció, amelyet akkor érzünk, ha elveszítünk valakit vagy valamit, akit vagy amit szerettünk. Ha kisebb vagy súlyosabb veszteség ért, életbevágóan fontos, hogy átengedd magad a fájdalomnak. Ha az adott pillanatban teljesen megélted és kifejezted a fájdalmat, megtapasztalod a belső béke érzését. A fájdalom hullámokban érkezik, így lehet, hogy végig kell menned ezen a folyamaton. Súlyosabb veszteségeknél - egy szeretett személy halála vagy egy fontos kapcsolat vége - az évek múlásával a hullámok egyre ritkább időszakokban érkeznek. Ha megéled a fájdalom teljes folyamatát, fokozatosan elengeded a múltat és megnyílsz az életedbe érkező új csodák előtt.

hogy megérezd az örömöt, érezd át a szomorúságod

Ha szeretnéd, hogy több öröm érjen az életben, feltétlenül meg kell tapasztalnod a szomorúságodat is. Ha magadba fojtod a szomorúságod, akkor nehéz érzést cipelsz a szívedben, és kísérletedet, hogy boldog légy és élvezd az életet, komolytalannak érzed majd. Ha egy régi szomorúságot hordozol belül, amelyet sohasem engedtél magadnak megtapasztalni, merülj el benne. A könnyek az élet folyói, amelyek megfürdetik a sebeinket és elmossák a fájdalmunkat. Ha átérezzük a szomorúságunkat, szívünk megnyílik a szeretet előtt, és magunk is szeretetet tudunk adni. Életünkbe biztosan elérkezik az öröm, ha engedjük, hogy az élet folyója hömpölyögjön keresztül rajtunk.