az eltemetett belső gyermek

A felsőbbrendű lélek úgy ölt emberi alakot, hogy gyermekként megszületik. Ez a gyermek roppant érzékeny és sebezhető, a világ pedig nem a legbiztonságosabb környezet a számára, amelyben otthon érezhetné magát. Ezért a gyermek azonnal védekezési és túlélési mechanizmusokat kezd kifejleszteni magában - olyan viselkedésformákat, amelyekkel megvédheti magát és kielégítheti szükségleteit. Ezekből a viselkedésformákból alakulnak ki a különböző ének vagy alszemélyiségek, s együtt létrehozzák a személyiség egész rendszerét. Végül a belső gyermek és a benne rejlő felsőbbrendű lélek eltemetkezik a teljes és merev személyiségrendszer felszíne alatt, amely próbálja megvédeni őt. Tehát anélkül, hogy tudnánk, védekezési és túlélési mechanizmusainknak megfelelően élünk és elfelejtkezünk arról, hogy eredetileg miért jöttek létre: hogy a gyermekről gondoskodjanak és szükségleteit kielégítsék.

a belső gyermek

Az önmegismerés folyamatában nagyon fontos, hogy megismerjük a bennünk élő gyermeket. Ez a gyermek ott él mindnyájunkban - mindig. Valójában sok-sok különböző gyermek belső energiái rejlenek bennünk. Valamennyi korszakunknak megvan a maga belső gyermeke - a csecsemőkortól a kamaszkorig és azon túl. Belső gyermekünk igen sokoldalú. Ő az, aki magában hordozza érzékenységünket, érzelmeinket, kreativitásunkat és sok más fontos tulajdonságunkat.

vedd komolyan a szórakozást!

Ha teljes mértékben hedonista alkat vagy, aki csak az élvezetet és az örömöket keresi, hamar értelmetlennek fogod érezni az életet. Másfelől, ha túlságosan komolyan veszed az életet és megvonod magadtól a szórakozást és a vidámságot, ugyanolyan ürességet fogsz érezni. A megoldás kulcsa a komolyság és a vidámság közötti egyensúly megteremtésében van.
 Ha komoly elszántsággal a tudatosság ösvényére léptél, könnyen megfeledkezhetsz a szórakozásról. Akkor hát a tréfát és a szórakozást vedd komolyan, tedd kötelezővé! Tekintsd azon fontos dolgok egyikének, amelyeket rendszeresen életed részévé kell tenned. Gondolj azokra a dolgokra, amelyek örömet okoznak. Mit csinálsz szívesen? Mitől érzed jól magad? Minden napra iktass be legalább egy olyan dolgot, aminek örülni fogsz.

fejleszd a pozitív hangot

Ha már tudatában vagy belső kritikusodnak, kezdd el fejleszteni az ellentétes hangját. Ennek a hangnak nem kell elpusztítania a kritikust. Segíthet kiegyensúlyozni azt úgy, hogy támogatja és bátorítja. Ez lehet egy pozitív szülői hang, amely azt mondja: "Fantasztikus vagy! Nézd csak, máris mekkorát fejlődtél. Értékes, szeretetre méltó ember vagy." Megerősítésekkel is lehet fejleszteni a pozitív belső hangot, ami elhárítja a kritikusodtól érkező negatív üzeneteket. A megerősítések hatékonyak tudnak lenni, főképp, ha rendszeresen használod őket.

az egészséges belső kritikus

A belső kritikus alapvető feladata, hogy különbséget tegyen helyes és helytelen, jó és rossz között. Szükségünk van erre az értékítéletre. Csak úgy tudunk élni a társadalomban, ha világosan látjuk, viselkedésünk milyen következményeket von maga után, és ennek megfelelően cselekszünk. Egy egészséges, jól működő, belső kritikus részlegünk valami ilyesmit mondhat: "Jobban nézel ki ebben a ruhában, mint a másikban", vagy "Sokat javítana azon a beszéden, amelyet tegnap tartottál, ha a következőket mondanád". Más szóval, az egészséges kritikus alkotja agyunknak azt a részét, amely képes felismerni a jobb minőség lehetőségeit és módjait, de nem rendelkezik túlzott bíráskodó tulajdonságokkal. Ezzel a képességünkkel tanulni tudunk a tetteinkből és különbséget tudunk tenni a viselkedési formáink között, és ez a javunkat szolgálja.

a belső kritikus megnyugtatása

A belső kritikus megnyugtatása - óriási kihívás. Semmi értelme, hogy megpróbáld elhallgattatni - csak még hangosabbá válik. A megoldás kulcsa - a tudatosítás. Első lépésként ismerd fel hangját, halld meg, amit közöl veled, és próbálj meg eljutni ahhoz az állapotodhoz, amelyben akkor voltál, amikor gyermekkorodban megszületett benned. Amikor eljutsz oda, hogy csak mint hangról veszel tudomást róla, és nem kezeled abszolút igazságként, tudatossá kezdesz válni. Ezután megkérdezheted magadtól: "Igazat mond? Muszáj elhinnem? Engedjem, hogy akadályozzon vagy hogy ő irányítsa az életemet?" A negativitás felszíne alatt a kritikában gyakran van igazság, még ha mákszemnyi is, vagy egy érvényes pont. Tudasd a kritikussal, hogy ugyan tiszteletben tartod a nézőpontját, mégsem hagyod, hogy a bírálat vezéreljen.

a belső kritikus védelmezni próbál téged

A belső kritikusnak az a dolga, hogy megvédje a gyermeket egy olyan viselkedéstől, amely a külvilág bírálatát, támadását, büntetését, visszautasítását vagy elzárkózását váltja ki. Ez a kritikus a gyerekkorban elszenvedett bírálatok eredményeképpen született meg bennünk. Belső kritikusunkban egyesült mindaz, amit a szüleink, rokonaink, más tekintéllyel bíró emberek vagy az elöljáróink kifogásoltak bennünk. Most, hogy felnőtté váltunk, többé nem feltétlenül szükséges vagy helyénvaló, hogy a belső kritikusunk irányítson bennünket. Egy nagyhangú belső kritikus, aki szünet nélkül mondogatja, mik a hibáink és mennyire alkalmatlanok vagyunk, állandósítja bennünk az alacsony önbecsülést és az önbizalom hiányát.

 Ideje, hogy megismerjük belső kritikusunkat és ne engedjük, hogy ő irányítsa automatikusan az életünket. Időbe telik, amíg sikerül elcsitítani a belső kritikust, de nem lehetetlen és mindenképpen megéri, hiszen életünk ekkor csodálatos fordulatot vesz.