a játékos gyermek

A játékos gyermek képviseli azt a részünket, amely tudja a módját, hogyan érezzük jól magunkat. Szeret játszani és nevetni, s folyton lesi az alkalmat, mikor érezheti kellemesen magát. Vannak felnőttek, akiknek sikerült megőrizniük kapcsolatukat a játékos gyermekkel. Ők azok, akik jól tudják érezni magukat. Ám amint elérjük a felnőttkort, legtöbbször megtagadjuk a játékos gyermekünket. Holott nélküle életünk unalmassá, szürkévé és örömtelenné válik. Nagyon fontos, hogy újra felvegyük a kapcsolatot a természetes, játékos gyermekkel, aki fényt hoz az életünkbe.

A sebezhető gyermek

A sebezhető gyermek lényünk emocionális magja. Legmélyebb érzéseinket hordozza magában. Ez a gyermek rendkívül érzékeny, nagyon szeretetteljes, könnyen sebezhető és megfélemlíthető. Ott él lényünk legmélyén, s akár észleljük, akár nem, szüntelenül reagál mindenre, ami velünk történik, aszerint, hogy éppen mit érzünk: biztonságot, szeretetet vagy félelmet, visszautasítást vagy magunkra maradást. Ennek a gyermeknek sok-sok szeretetre, gondoskodásra és biztatásra van szüksége. A sebezhető gyermeket már sokszor megsebezték a különböző élettapasztalatok, ezért különleges figyelemre és megnyugtatásra van szüksége.

az eltemetett belső gyermek

A felsőbbrendű lélek úgy ölt emberi alakot, hogy gyermekként megszületik. Ez a gyermek roppant érzékeny és sebezhető, a világ pedig nem a legbiztonságosabb környezet a számára, amelyben otthon érezhetné magát. Ezért a gyermek azonnal védekezési és túlélési mechanizmusokat kezd kifejleszteni magában - olyan viselkedésformákat, amelyekkel megvédheti magát és kielégítheti szükségleteit. Ezekből a viselkedésformákból alakulnak ki a különböző ének vagy alszemélyiségek, s együtt létrehozzák a személyiség egész rendszerét. Végül a belső gyermek és a benne rejlő felsőbbrendű lélek eltemetkezik a teljes és merev személyiségrendszer felszíne alatt, amely próbálja megvédeni őt. Tehát anélkül, hogy tudnánk, védekezési és túlélési mechanizmusainknak megfelelően élünk és elfelejtkezünk arról, hogy eredetileg miért jöttek létre: hogy a gyermekről gondoskodjanak és szükségleteit kielégítsék.

a belső gyermek

Az önmegismerés folyamatában nagyon fontos, hogy megismerjük a bennünk élő gyermeket. Ez a gyermek ott él mindnyájunkban - mindig. Valójában sok-sok különböző gyermek belső energiái rejlenek bennünk. Valamennyi korszakunknak megvan a maga belső gyermeke - a csecsemőkortól a kamaszkorig és azon túl. Belső gyermekünk igen sokoldalú. Ő az, aki magában hordozza érzékenységünket, érzelmeinket, kreativitásunkat és sok más fontos tulajdonságunkat.

vedd komolyan a szórakozást!

Ha teljes mértékben hedonista alkat vagy, aki csak az élvezetet és az örömöket keresi, hamar értelmetlennek fogod érezni az életet. Másfelől, ha túlságosan komolyan veszed az életet és megvonod magadtól a szórakozást és a vidámságot, ugyanolyan ürességet fogsz érezni. A megoldás kulcsa a komolyság és a vidámság közötti egyensúly megteremtésében van.
 Ha komoly elszántsággal a tudatosság ösvényére léptél, könnyen megfeledkezhetsz a szórakozásról. Akkor hát a tréfát és a szórakozást vedd komolyan, tedd kötelezővé! Tekintsd azon fontos dolgok egyikének, amelyeket rendszeresen életed részévé kell tenned. Gondolj azokra a dolgokra, amelyek örömet okoznak. Mit csinálsz szívesen? Mitől érzed jól magad? Minden napra iktass be legalább egy olyan dolgot, aminek örülni fogsz.

fejleszd a pozitív hangot

Ha már tudatában vagy belső kritikusodnak, kezdd el fejleszteni az ellentétes hangját. Ennek a hangnak nem kell elpusztítania a kritikust. Segíthet kiegyensúlyozni azt úgy, hogy támogatja és bátorítja. Ez lehet egy pozitív szülői hang, amely azt mondja: "Fantasztikus vagy! Nézd csak, máris mekkorát fejlődtél. Értékes, szeretetre méltó ember vagy." Megerősítésekkel is lehet fejleszteni a pozitív belső hangot, ami elhárítja a kritikusodtól érkező negatív üzeneteket. A megerősítések hatékonyak tudnak lenni, főképp, ha rendszeresen használod őket.

az egészséges belső kritikus

A belső kritikus alapvető feladata, hogy különbséget tegyen helyes és helytelen, jó és rossz között. Szükségünk van erre az értékítéletre. Csak úgy tudunk élni a társadalomban, ha világosan látjuk, viselkedésünk milyen következményeket von maga után, és ennek megfelelően cselekszünk. Egy egészséges, jól működő, belső kritikus részlegünk valami ilyesmit mondhat: "Jobban nézel ki ebben a ruhában, mint a másikban", vagy "Sokat javítana azon a beszéden, amelyet tegnap tartottál, ha a következőket mondanád". Más szóval, az egészséges kritikus alkotja agyunknak azt a részét, amely képes felismerni a jobb minőség lehetőségeit és módjait, de nem rendelkezik túlzott bíráskodó tulajdonságokkal. Ezzel a képességünkkel tanulni tudunk a tetteinkből és különbséget tudunk tenni a viselkedési formáink között, és ez a javunkat szolgálja.