teremts pozitív rendszert az életedben

Akár több spontaneitásra, akár több fegyelemre van szükséged az életedben, úgy találod meg közöttük az egyensúlyt, ha rendszert állítasz fel. Mindegyikünknek szüksége van arra, hogy mindennap valamennyi időt munkával, valamennyit szórakozással töltsünk, és hogy időt szakítsunk az ellazulásra. Időre van szükségünk feladataink elvégzésére és arra is, hogy meghitt órákat töltsünk el a szeretteinkkel. Legtöbbünknek kissé nehezen sikerül felállítania a helyes egyensúlyt. Készítsünk egy napra és egy hétre szóló időbeosztást, amely lehetővé teszi valamennyi alapvető szükségletünk kielégítését.

Egyensúly a fegyelem és a spontaneitás között

Az életedben együtt van jelen a spontaneitás és a fegyelem. Jó, ha fegyelmezetten és rendszerbe foglalva próbálsz ki valami újat. Ez biztonsággal tölt el és megmutatja a helyes irányt. A fegyelem segíti a tanulási folyamatot. Értelmet ad annak, amit csinálsz, és önbizalommal tölt el. Később, amikor már biztosan kezeled a gyakorlati részleteket, előveheted a spontaneitásodat.

A fegyelem bizonyos technikai eszközöket adhat a kezünkbe, és egyfajta rendszert, amelyek a továbbiakban segítik az alkotó szellemet. Amikor játszani tanulsz valamely hangszeren, először skáláznod kell. Amikor az már tökéletesen megy, átadhatod magad a spontaneitásnak, hogy kifejezhesd az érzéseidet és improvizálhass, így engedve keresztüláramolni magadon a szellemet.

a fegyelem segíti az öröm megszületését

Vannak, akikben rengeteg spontaneitás lakozik. Túlságosan az érzelmek felől reagálnak az életre, és nagyon gyakran hajlamosak az élvezetek, az örömök hajszolására. Ezek az emberek általában kreatívak, művészi beállítottságúak, lényükkel lenyűgözik a környezetüket. Időnként nehezen viselik a sikertelenséget és a világtól érkező elismerés hiányát, félnek a fegyelemtől és a rendtől, sőt ezek a tulajdonságok nincsenek is meg bennük. Meg kell tanulniuk, hogy a fegyelem elősegíti az öröm megszületését, serkenti a kreativitást, s fokozza az élet élvezését. A fegyelem nem azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek satuba kell zárniuk szellemüket. Inkább azt jelenti, hogy az egyensúlyt meg kell teremteniük az életükben.

úgy érezhetjük, hogy a spontaneitással elveszítjük az önuralmunkat

Könnyen megriadhatunk a spontaneitástól, mert úgy érezzük, hogy eltávolodunk előre megtervezett eszméinktől, amikor a pillanatban bízva, átadjuk magunkat a szellem átható erejének. A spontaneitás azzal jár, hogy kockázatot vállalunk és megfeledkezünk az önuralomról. Először nehéz feladat ez, különösképpen ha arra tanítottak bennünket, hogy ne bízzunk a spontaneitásban. Ám akkor érezzük a beteljesülést, amikor kapcsolatba lépünk a pillanattal. Ha átadjuk magunkat spontán érzéseinknek, megnyílunk az univerzum előtt és több lehetőséget s nagyobb kreativitást engedünk az életünkbe.

a spontaneitás elvesztése hozzájárul a szenvedélybetegségek kialakulásához

Az emberek többek között azzal szabadítják fel elfojtott spontaneitásukat, hogy élvezeti szerekhez és gyógyszerekhez menekülnek. Az alkohol és más élvezeti szerek átmenetileg lebénítják a psziché "bíráló" részét, amely arra hivatott, hogy kordában tartsa a társadalmilag talán elfogadhatatlan megnyilvánulásokat. Így ideiglenesen kitörhet a spontán energia. Sajnos, ez a kitörés torz, természetellenes és romboló formában megy végbe, és a végeredmény - további elfojtás. A gyógyulás folyamatában elengedhetetlen, hogy megismerjük a pszichénket és hogy ne engedjük becsapni magunkat a mesterséges anyagokkal. Találjuk meg a támaszt, amelynek segítségével megtanulunk bízni természetes, érző Énünkben, hogy szabadon és egészségesen kifejezésre juttathassuk az életünkben.

spontaneitás

A spontaneitás az a képesség, amelynek segítségével meg tudjuk élni a pillanatot, engedjük, hogy energiáink irányítsanak, s teljes odaadással és szabadon haladjunk együtt az életerővel. Csodálatos érzés teljesen átadni magunkat a spontaneitásnak.
Civilizációnk általában többre becsüli a spontaneitásnál a rendszert, a tervezést és a fegyelmet. A spontaneitást a gyerekkornak tulajdonítják. Sokunkat már gyerekkorban a spontaneitásunk megfékezésére kényszerítettek. Felnőttkorban pedig végképp elvárják tőlünk, hogy tudatosan, fegyelmezetten viselkedjünk. Így legtöbben elvesztettük a kapcsolatot az igazi spontaneitásunkkal. A gyógyulás folyamatában nagyon fontos, hogy képes legyél újraegyesülni a természetes spontaneitásoddal.

élj szenvedélyesen

Van-e, amit bűntudatból vagy muszájból teszel? Mi lenne, ha megkérdeznéd magadtól, mi az, amit igazán szeretnél megtenni, amire vágysz? Tedd, amit helyesnek érzel, és elégedett leszel. Élj szenvedélyesen és odaadással, úgy, hogy tartalmas és élvezetes legyen.
Ha nem így élünk meg minden pillanatot, miként teremthetünk egy olyan világot, ahol beteljesülés és öröm uralkodik?