elemi éneink és megtagadott éneink

Eddigi életünk során elválaszthatatlanul azonosultunk bizonyos alszemélyiségeinkkel. Öntudatlanul hagyjuk, hogy irányítsák életünket és döntsenek helyettünk. Ezeket nevezzük elemi éneknek. A velük ellentétes alszemélyiségek gyakran elfojtottak vagy fejletlenek. Ezeket nevezzük megtagadott éneknek. Például lehetséges, hogy elemi éneid szervezettek, rendszeretők és előrelátóak. Megtagadott éneid ezzel szemben lehetnek kreatívak, kaotikusak és spontának. (Vagy pont fordítva). Lehet, hogy elemi éneid háttérben vannak és pihennek, míg megtagadott éneid előretörőek és céltudatosak. (Vagy éppen fordítva). Elemi éneid lehetnek komolyak és felelősségteljesek, míg megtagadott éneid játékosak és gondtalanok.

minden énnek önálló célja van

Minden egyes alszemélyiségünknek önálló igény- és vágyrendszere van, saját szempontja és véleménye. Ezek gyakran szöges ellentétben vannak egymással. Például egyik énünk azt hiszi, hogy a legfontosabb a kemény munka és a siker. Ha ez az énünk nem tudatosan irányítja a lényünket, állandóan dolgozunk. Az ezzel ellentétes énünk viszont nem kíván mást, mint pihenni, kikapcsolódni, ellógni az időt és élvezni az életet. Mindkét hangunk fontos, mindkettőnek megvan az értéke az életünkben. Az a feladatunk, hogy megtaláljuk a kettő közötti helyes egyensúlyt.

a legfontosabb lépés - a tudatosság

A tudatépítés folyamata magában foglalja a sok belső énünk megismerését és egyensúlyba hozását, valamint beillesztésüket személyiségünkbe és életünkbe. A legfontosabb és legnehezebb lépés, hogy tudatosítsuk őket és elismerjük mint egyéni hangokat. Amint kifejlesztettük ezt a tudatosságot, többé már nem kerülhet előtérbe valamelyik énünk, és nem irányíthat öntudatlanul bennünket. Ennélfogva valóságos, tudatos döntéseket tudunk hozni az életünkben.

rengeteg belső énünk van

Legtöbben azt hisszük, hogy személyiségünk egységes, szilárd és összefogott, ezért csodálkozunk azon, hogy miért érezzük magunkat időnként szétesettnek. Egyik nap így érzünk, a másik nap amúgy. Néha egyik percről a másikra érzéseink homlokegyeneset megváltoznak. Valójában nagyon sok ember lakozik bennünk, rengeteg különböző szereplő. Ezeket tekinthetjük alszemélyiségeknek, vagy éneknek, vagy a személyiségünkben lévő különböző hangoknak. Hogy megértsük belső konfliktusainkat és ingatagságainkat, meg kell ismernünk ezeket a belső éneket.

a félelemre kellő időben és helyen szükség lehet

A félelemnek és a szeretetnek két megfelelője van metafizikai értelemben: az összehúzódás és a kiterjeszkedés. A félelem alapjában véve összehúzódás. Hátrálás és elhúzódás valamitől. A félelem lehet nagyon szükséges érzés. Ha megérintünk valami forrót, testünk összerándul, így védekezik a sérülés ellen. A félelem természetes és helyénvaló szerepe az, hogy visszafogjon bennünket valamitől. Azért van rá szükség, hogy óvatosan közelíts egy helyzethez, amíg meg nem érted a lényegét és át nem látod, miként kezeld helyesen és biztonságosan.

tiszteld a félelmed

Sokan nem akarnak tudomást venni a félelmükről, vagy szeretnének megszabadulni tőle, mert úgy vélik, a félelem akadályt gördít a bizalom, a kitárulkozás és a szabadság elé, amelyeket igazán szeretnének. Ám mint ahogy minden, ami része a tapasztalásunknak, a félelem is tiszteletet és megbecsülést érdemel. Okkal van jelen, és életünk nélkülözhetetlen része. Ne akarjunk megszabadulni tőle, inkább fogadjuk el és éljünk együtt vele! Csupán egyetlen dologtól kell félnünk: a félelemtől való félelemtől.

az érzések fizikai jellegűek is

Valahányszor nem engeded meg magadnak, vagy valaki/valami meggátol abban, hogy teljesen megtapasztalj, átérezz egy emóciót, és megéld azt, az emóció energiája megbénul és mintegy "vesztegzár" alá kerül a testedben. Ott marad, amíg vissza nem térsz hozzá és újra meg nem tapasztalod. Ilyenkor az energiazár megnyílik, s a test szabaddá válik és megtisztul. Tulajdonképpen az összes testi betegség a szervezetünkben kialakuló energiazárlatokból ered, olyan energiarendszerekből, amelyek kapcsolódnak emocionális rendszereinkhez.