a belső kritikus védelmezni próbál téged

A belső kritikusnak az a dolga, hogy megvédje a gyermeket egy olyan viselkedéstől, amely a külvilág bírálatát, támadását, büntetését, visszautasítását vagy elzárkózását váltja ki. Ez a kritikus a gyerekkorban elszenvedett bírálatok eredményeképpen született meg bennünk. Belső kritikusunkban egyesült mindaz, amit a szüleink, rokonaink, más tekintéllyel bíró emberek vagy az elöljáróink kifogásoltak bennünk. Most, hogy felnőtté váltunk, többé nem feltétlenül szükséges vagy helyénvaló, hogy a belső kritikusunk irányítson bennünket. Egy nagyhangú belső kritikus, aki szünet nélkül mondogatja, mik a hibáink és mennyire alkalmatlanok vagyunk, állandósítja bennünk az alacsony önbecsülést és az önbizalom hiányát.

 Ideje, hogy megismerjük belső kritikusunkat és ne engedjük, hogy ő irányítsa automatikusan az életünket. Időbe telik, amíg sikerül elcsitítani a belső kritikust, de nem lehetetlen és mindenképpen megéri, hiszen életünk ekkor csodálatos fordulatot vesz.

a belső kritikus

A belső kritikus az a hang, amely állandóan a tudomásunkra hozza, mit csinálunk rosszul, milyen elvárásoknak nem feleltünk meg, milyen hibákat követtünk el idáig és valószínűleg miket fogunk elkövetni a jövőben, milyen szörnyen nézünk ki, és egészében véve, mennyire nem vagyunk jók semmire! Sok ember öntudatlanul hagyja, hogy életét a kritikus irányítsa (vagy a maximalista-noszogató-kritikus elegye). Nagy megkönnyebbülést érzünk majd, amikor szert téve némi tudatosságra, különválunk a kritikustól és rájövünk, hogy amit mond, nem feltétlenül igaz.

a noszogató

Belső "noszogatónk" arra késztet bennünket, hogy a lehető legtöbbet vigyük véghez. Imád feladatlistákat készíteni és úgy érzi, hogy az ő legfontosabb feladata az, hogy mindezt el is végeztesse. Akárcsak a maximalista, nincs tisztában azzal, hogy amit követel, lehetetlen. Nem látja meg az élet más, nem kevésbé fontos részeit, mint amilyen a kikapcsolódás vagy a meghittség. A noszogató megerősítést kap a társadalmunktól, ahol a termelékenységre és a teljesítményre helyezik a hangsúlyt. Ha tudunk belső noszogatónkról és némileg elkülönülünk tőle, életünk gyökeresen megváltozhat.

a maximalista szeretetre vágyik

A belső maximalista gyerekkorunk óta ott él bennünk. Abban bízunk, hogy ha el tudunk érni valamilyen magas szintre, szeretetet és megbecsülést kapunk - mindazt, amit nem kaptunk meg gyerekkorunkban. Fogalmazzuk meg magunkban a maximalista céljait, amelyeket nem kevés erőfeszítéssel szeretne megvalósítani. Ezután válasszunk a valósághoz közelebbi, megvalósíthatóbb és helyénvalóbb célokat és mércéket, és tanuljuk meg olyannak szeretni magunkat, amilyenek vagyunk.

a maximalista

Sokan úgy véljük, hogy tökélyre kell törekednünk. Ezt egy erős belső hang sugallja nekünk, amelyet úgy nevezünk: maximalista, azaz a tökéletesre törő. A maximalistának az a dolga, hogy hihetetlenül magas mércét állítson fel mindenre, ami ránk vonatkozik: külsőnkre, viselkedésünkre, munkánkra és minden egyébre, ami az életünkhöz kapcsolódik. Maximalista hangunk pozitív irányba vezethet minket, ám olyan magas mércét is felállíthat, amelyet lehetetlen elérni.

a kedveskedő

A kedveskedő képviseli belső világunknak azt a részét, amely olyan viselkedésre próbál késztetni bennünket, hogy mindenki kedveljen, becsüljön minket, és soha ne okozzunk senkinek szomorúságot. A kedveskedő énünk mesteri fokon tudja kitalálni, mire van szükségük másoknak, és igyekszik meg is adni azt nekik. A kedveskedő mindent a szeretetért és az elismerésért csinál. De sajnos, visszatart bennünket attól, hogy az igazi érzéseinket és gondolatainkat fejezzük ki, ha arra gyanakszik, hogy valaki, aki fontos számunkra, esetleg nem ért egyet velünk vagy szomorú lesz miattunk. Minél jobban megtanuljuk szeretni és becsülni magunkat, annál kevésbé fog aggodalmaskodni a kedveskedő amiatt, hogy mit gondolnak rólunk a többiek.

a védelmező ellenőr

Alszemélyiségeink nagy része védekezőrendszer. Azért fejlesztettük ki őket, hogy létezni tudjunk a világban. Például a védelmező ellenőrünk egy konzervatív hang, amely igyekszik megvédeni bennünket. Biztonságunk megóvásának érdekében a helyes szabályok követésére és a megfelelő viselkedésre késztet bennünket. Ez az énünk nem hajlandó sem fejlődni, sem megváltozni, mert akkor érzi magát biztonságban, ha a megszokott módon cselekszik. Gyengéden nyugtassuk meg, hogy a változások, amelyeket teszünk, se nem ostobák, se nem veszélyesek.