A mozdulatlanság olyasvalami, amit kultúránk nem értékel és valamelyest fél is tőle. Nem gyakoroljuk a mozdulatlanság művészetét, amely alapjában véve nem más, mint a meditáció, azaz a fizikai, emocionális és értelmi síkok lecsendesítése oly mértékben, hogy megtapasztalhassuk a spirituális síkot. A mozdulatlanságban abbahagyjuk a lázas tevékenységet és szembesülünk az üresség vagy az egyedüllét belső színterével. Ha olyan sokáig maradunk együtt a fájdalmas érzésekkel, amíg át nem tudunk lépni rajtuk, kapcsolatba kerülünk énünk legmélyebb lényegével és újra egyesülünk a mindennel azonosulás egyetemes érzetével.
A mozdulatlanság áldásos állapot lehet, ha fizikailag, értelmileg és érzelmileg kellően nyugodtak vagyunk ahhoz, hogy valóban kapcsolatba kerüljünk a lélekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése