Elégítsük ki a belső gyermek szükségleteit úgy, ahogy a legjobb neki

A belső gyermek sohasem hagy el bennünket. Sohasem nő fel. Sohasem hal meg.

Egész életünkben velünk marad. Ha nem vagyunk tisztában belső gyermekünk szükségleteivel, állandóan ésszerűtlenül próbáljuk kielégíteni ezeket. A bennünk élő gyermek ösztönösen motiválja egész viselkedésünket. Például, kifejleszthetünk magunkban egy olyan alszemélyiséget, amely a munka megszállottja, és csak az érdekli, hogy minél több pénzt keressen, mert akkor érzi a belső gyermeket biztonságban. Azonban a végén könnyen megfeledkezhetünk a belső gyermekről és egész életünket kemény munkával töltjük. Lehet, hogy sok pénzt keresünk és sikeresek vagyunk, de ez nem elégít ki bennünket, hiszen megfeledkeztünk az eredeti ösztökélő erőről - a belső gyermekről.

Nyugtasd meg a belső védelmeződet

Tudatos felnőttként most már válaszolhatsz annak az énednek, amely azt mondja: "Sohase legyél sebezhető!" Felelhetsz neki így: "Most már értem, idáig miért volt rossz érzés sebezhetőnek lenni - veszélyes volt és félelmetes. De ne aggódj, most már nem leszek sebezhető. Nem teszem ki olyasminek magam, ami butaság, ostobaság, vagy amitől sérülhetek. Ezentúl megfontoltan döntök. Időnként nem baj, ha sebezhető vagyok, de csak akkor, amikor valaki igazán vigyáz rám. Alaposan megvizsgálom a helyzetet és megbizonyosodom, hogy tényleg nem fenyeget-e veszély. Igyekszem előhívni magamból a sebezhetőséget, de kiteregetni és az utca közepére kirakni azért nem fogom!" Folyamatosan nyugtatgasd védelmező énedet: ne aggódjon amiatt, hogy kezdesz megnyílni.

Fejleszd magadban a tudatos felnőttet

Amint fejleszted magadban a tudatos felnőttet, fokozatosan át tudod venni az elsődleges éneidtől azokat a feladatokat, amelyeket eddig ők végeztek. Az elsődleges éneid úgy védelmezték a belső gyermeket és gyámkodtak fölötte, ahogy ők tudtak: nem ésszerűen. Ha megértjük a folyamatot és megfontoltan gondoskodunk a belső gyermekről és törődünk vele, ezzel nagy tehertől szabadítjuk meg az elsődleges éneinket is. Most elvonulhatnak pihenni egy kicsit.

Védekező éneink félnek az emócióktól

Elsődleges, szülői, ésszerű éneink az idők során megtanulták, hogy azzal tudják megóvni belső gyermekünket, ha igyekeznek távol tartani őt bármitől, ami egy emocionális trauma lehetőségét hordozza magában. Ezek úgy tudnak gondoskodni a belső gyermekről, hogy az összes érzést mélyre eltemetik és elnyomják. Az érzések feltárása nyugtalanná teszi őket. Az emóciók ugyanis kiveszik kezükből az irányítást. Szemléletük szerint menjen minden úgy, ahogy idáig. Ha eddig működött, miért kellene változtatni rajta, amikor az valószínűleg kockázattal jár? Jobb, ha semmit sem mozdítunk el a helyéről, mert a változtatásban ott rejlik a baj lehetősége. Tagadhatatlan, hogy ezek a részeink segítettek bennünket a túlélésben. Ugyanakkor el is vágtak bennünket legmélyebb emberi szükségleteinktől és emócióinktól. Ismerjük el félelmeinket és aggodalmainkat, és gyengéden nyugtassuk meg elsődleges éneinket: most nem származik baj abból, ha lassan feltárjuk és kifejezzük az érzéseinket.

Teremts olyan feltételeket, hogy belső gyermeked félelem nélkül előjöhessen

Ha ki akarod engedni a belső gyermeked, először figyelj oda azokra a belső hangokra, amelyek igazából nem szeretik belső gyermeked vagy tartanak tőle. Ezek azok az éneid, amelyek nem akarják, hogy a belső gyermek előjöjjön. Tiszteld őket. Elemi éneid közül valók. Ők irányították eddigi életedet. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, hiszen nélkülük nem tartanál itt. Ők tettek sikeressé. Biztonságot adtak neked és segítettek boldogulni az életben. Próbáld meg megfejteni létezésük okát. Ezek az éneid azért nincsenek kibékülve a belső gyermekkel, mert tudják, hogy ebben a világban a sebezhetőség veszélyes dolog. Ahelyett, hogy harcolnál ellenük és elítélnéd őket, adj nekik megbecsülést és tiszteletet.

a bölcs gyermek

Belső gyermekünk egy másik arca a bölcs gyermek. Ez a megbízható énünk, őszinte és szavahihető, amely látja és tudja, mit érzünk és mit éreznek mások. Elég erős ahhoz, hogy felülkerekedjen a felnőttvilág felületességein és tisztességtelenségein, és mindig a helyzetek legmélyebb igazságát célozza meg. Zömmel eltemettük ezt a gyermeket, mert arra tanítottak bennünket, hogy elhiggyük a körülöttünk lévő tagadást és palástolást. Ha képesek vagyunk visszanyerni ezt az énünket, hatalmas bölcsességforráshoz találunk utat.

a bűvös gyermek

Egy bűvös gyermek is él bennünk. Azt az énünket képviseli, amely természetes módon rákapcsolódott a világegyetem láthatatlan energiáira. A bűvös gyermek szeret elidőzni a természetben, ahol közel kerülhet a növények és állatok lelkéhez, s még talán a tündérekhez és a manókhoz is. A bűvös gyermek szeret álmodozni, fantáziálni és szívesen engedi szabadjára képzeletét. Kedveli a különleges, mágikus eszközöket, mint amilyen a varázsvessző és amilyenek a kristályok. Felnőttként megtagadtuk ezt a belső gyermeket, mert félünk attól, hogy ostobának, vagy ne adj Isten, őrültnek tartanak bennünket. Ha visszafogadjuk ezt a gyermeket, hihetetlen élményben lesz részünk. A bűvös gyermek visszahozza életünkbe a csodákat és a káprázatokat, hiszen az élet már önmagában varázslat.

a játékos gyermek

A játékos gyermek képviseli azt a részünket, amely tudja a módját, hogyan érezzük jól magunkat. Szeret játszani és nevetni, s folyton lesi az alkalmat, mikor érezheti kellemesen magát. Vannak felnőttek, akiknek sikerült megőrizniük kapcsolatukat a játékos gyermekkel. Ők azok, akik jól tudják érezni magukat. Ám amint elérjük a felnőttkort, legtöbbször megtagadjuk a játékos gyermekünket. Holott nélküle életünk unalmassá, szürkévé és örömtelenné válik. Nagyon fontos, hogy újra felvegyük a kapcsolatot a természetes, játékos gyermekkel, aki fényt hoz az életünkbe.

A sebezhető gyermek

A sebezhető gyermek lényünk emocionális magja. Legmélyebb érzéseinket hordozza magában. Ez a gyermek rendkívül érzékeny, nagyon szeretetteljes, könnyen sebezhető és megfélemlíthető. Ott él lényünk legmélyén, s akár észleljük, akár nem, szüntelenül reagál mindenre, ami velünk történik, aszerint, hogy éppen mit érzünk: biztonságot, szeretetet vagy félelmet, visszautasítást vagy magunkra maradást. Ennek a gyermeknek sok-sok szeretetre, gondoskodásra és biztatásra van szüksége. A sebezhető gyermeket már sokszor megsebezték a különböző élettapasztalatok, ezért különleges figyelemre és megnyugtatásra van szüksége.

az eltemetett belső gyermek

A felsőbbrendű lélek úgy ölt emberi alakot, hogy gyermekként megszületik. Ez a gyermek roppant érzékeny és sebezhető, a világ pedig nem a legbiztonságosabb környezet a számára, amelyben otthon érezhetné magát. Ezért a gyermek azonnal védekezési és túlélési mechanizmusokat kezd kifejleszteni magában - olyan viselkedésformákat, amelyekkel megvédheti magát és kielégítheti szükségleteit. Ezekből a viselkedésformákból alakulnak ki a különböző ének vagy alszemélyiségek, s együtt létrehozzák a személyiség egész rendszerét. Végül a belső gyermek és a benne rejlő felsőbbrendű lélek eltemetkezik a teljes és merev személyiségrendszer felszíne alatt, amely próbálja megvédeni őt. Tehát anélkül, hogy tudnánk, védekezési és túlélési mechanizmusainknak megfelelően élünk és elfelejtkezünk arról, hogy eredetileg miért jöttek létre: hogy a gyermekről gondoskodjanak és szükségleteit kielégítsék.

a belső gyermek

Az önmegismerés folyamatában nagyon fontos, hogy megismerjük a bennünk élő gyermeket. Ez a gyermek ott él mindnyájunkban - mindig. Valójában sok-sok különböző gyermek belső energiái rejlenek bennünk. Valamennyi korszakunknak megvan a maga belső gyermeke - a csecsemőkortól a kamaszkorig és azon túl. Belső gyermekünk igen sokoldalú. Ő az, aki magában hordozza érzékenységünket, érzelmeinket, kreativitásunkat és sok más fontos tulajdonságunkat.

vedd komolyan a szórakozást!

Ha teljes mértékben hedonista alkat vagy, aki csak az élvezetet és az örömöket keresi, hamar értelmetlennek fogod érezni az életet. Másfelől, ha túlságosan komolyan veszed az életet és megvonod magadtól a szórakozást és a vidámságot, ugyanolyan ürességet fogsz érezni. A megoldás kulcsa a komolyság és a vidámság közötti egyensúly megteremtésében van.
 Ha komoly elszántsággal a tudatosság ösvényére léptél, könnyen megfeledkezhetsz a szórakozásról. Akkor hát a tréfát és a szórakozást vedd komolyan, tedd kötelezővé! Tekintsd azon fontos dolgok egyikének, amelyeket rendszeresen életed részévé kell tenned. Gondolj azokra a dolgokra, amelyek örömet okoznak. Mit csinálsz szívesen? Mitől érzed jól magad? Minden napra iktass be legalább egy olyan dolgot, aminek örülni fogsz.

fejleszd a pozitív hangot

Ha már tudatában vagy belső kritikusodnak, kezdd el fejleszteni az ellentétes hangját. Ennek a hangnak nem kell elpusztítania a kritikust. Segíthet kiegyensúlyozni azt úgy, hogy támogatja és bátorítja. Ez lehet egy pozitív szülői hang, amely azt mondja: "Fantasztikus vagy! Nézd csak, máris mekkorát fejlődtél. Értékes, szeretetre méltó ember vagy." Megerősítésekkel is lehet fejleszteni a pozitív belső hangot, ami elhárítja a kritikusodtól érkező negatív üzeneteket. A megerősítések hatékonyak tudnak lenni, főképp, ha rendszeresen használod őket.

az egészséges belső kritikus

A belső kritikus alapvető feladata, hogy különbséget tegyen helyes és helytelen, jó és rossz között. Szükségünk van erre az értékítéletre. Csak úgy tudunk élni a társadalomban, ha világosan látjuk, viselkedésünk milyen következményeket von maga után, és ennek megfelelően cselekszünk. Egy egészséges, jól működő, belső kritikus részlegünk valami ilyesmit mondhat: "Jobban nézel ki ebben a ruhában, mint a másikban", vagy "Sokat javítana azon a beszéden, amelyet tegnap tartottál, ha a következőket mondanád". Más szóval, az egészséges kritikus alkotja agyunknak azt a részét, amely képes felismerni a jobb minőség lehetőségeit és módjait, de nem rendelkezik túlzott bíráskodó tulajdonságokkal. Ezzel a képességünkkel tanulni tudunk a tetteinkből és különbséget tudunk tenni a viselkedési formáink között, és ez a javunkat szolgálja.

a belső kritikus megnyugtatása

A belső kritikus megnyugtatása - óriási kihívás. Semmi értelme, hogy megpróbáld elhallgattatni - csak még hangosabbá válik. A megoldás kulcsa - a tudatosítás. Első lépésként ismerd fel hangját, halld meg, amit közöl veled, és próbálj meg eljutni ahhoz az állapotodhoz, amelyben akkor voltál, amikor gyermekkorodban megszületett benned. Amikor eljutsz oda, hogy csak mint hangról veszel tudomást róla, és nem kezeled abszolút igazságként, tudatossá kezdesz válni. Ezután megkérdezheted magadtól: "Igazat mond? Muszáj elhinnem? Engedjem, hogy akadályozzon vagy hogy ő irányítsa az életemet?" A negativitás felszíne alatt a kritikában gyakran van igazság, még ha mákszemnyi is, vagy egy érvényes pont. Tudasd a kritikussal, hogy ugyan tiszteletben tartod a nézőpontját, mégsem hagyod, hogy a bírálat vezéreljen.

a belső kritikus védelmezni próbál téged

A belső kritikusnak az a dolga, hogy megvédje a gyermeket egy olyan viselkedéstől, amely a külvilág bírálatát, támadását, büntetését, visszautasítását vagy elzárkózását váltja ki. Ez a kritikus a gyerekkorban elszenvedett bírálatok eredményeképpen született meg bennünk. Belső kritikusunkban egyesült mindaz, amit a szüleink, rokonaink, más tekintéllyel bíró emberek vagy az elöljáróink kifogásoltak bennünk. Most, hogy felnőtté váltunk, többé nem feltétlenül szükséges vagy helyénvaló, hogy a belső kritikusunk irányítson bennünket. Egy nagyhangú belső kritikus, aki szünet nélkül mondogatja, mik a hibáink és mennyire alkalmatlanok vagyunk, állandósítja bennünk az alacsony önbecsülést és az önbizalom hiányát.

 Ideje, hogy megismerjük belső kritikusunkat és ne engedjük, hogy ő irányítsa automatikusan az életünket. Időbe telik, amíg sikerül elcsitítani a belső kritikust, de nem lehetetlen és mindenképpen megéri, hiszen életünk ekkor csodálatos fordulatot vesz.

a belső kritikus

A belső kritikus az a hang, amely állandóan a tudomásunkra hozza, mit csinálunk rosszul, milyen elvárásoknak nem feleltünk meg, milyen hibákat követtünk el idáig és valószínűleg miket fogunk elkövetni a jövőben, milyen szörnyen nézünk ki, és egészében véve, mennyire nem vagyunk jók semmire! Sok ember öntudatlanul hagyja, hogy életét a kritikus irányítsa (vagy a maximalista-noszogató-kritikus elegye). Nagy megkönnyebbülést érzünk majd, amikor szert téve némi tudatosságra, különválunk a kritikustól és rájövünk, hogy amit mond, nem feltétlenül igaz.

a noszogató

Belső "noszogatónk" arra késztet bennünket, hogy a lehető legtöbbet vigyük véghez. Imád feladatlistákat készíteni és úgy érzi, hogy az ő legfontosabb feladata az, hogy mindezt el is végeztesse. Akárcsak a maximalista, nincs tisztában azzal, hogy amit követel, lehetetlen. Nem látja meg az élet más, nem kevésbé fontos részeit, mint amilyen a kikapcsolódás vagy a meghittség. A noszogató megerősítést kap a társadalmunktól, ahol a termelékenységre és a teljesítményre helyezik a hangsúlyt. Ha tudunk belső noszogatónkról és némileg elkülönülünk tőle, életünk gyökeresen megváltozhat.

a maximalista szeretetre vágyik

A belső maximalista gyerekkorunk óta ott él bennünk. Abban bízunk, hogy ha el tudunk érni valamilyen magas szintre, szeretetet és megbecsülést kapunk - mindazt, amit nem kaptunk meg gyerekkorunkban. Fogalmazzuk meg magunkban a maximalista céljait, amelyeket nem kevés erőfeszítéssel szeretne megvalósítani. Ezután válasszunk a valósághoz közelebbi, megvalósíthatóbb és helyénvalóbb célokat és mércéket, és tanuljuk meg olyannak szeretni magunkat, amilyenek vagyunk.

a maximalista

Sokan úgy véljük, hogy tökélyre kell törekednünk. Ezt egy erős belső hang sugallja nekünk, amelyet úgy nevezünk: maximalista, azaz a tökéletesre törő. A maximalistának az a dolga, hogy hihetetlenül magas mércét állítson fel mindenre, ami ránk vonatkozik: külsőnkre, viselkedésünkre, munkánkra és minden egyébre, ami az életünkhöz kapcsolódik. Maximalista hangunk pozitív irányba vezethet minket, ám olyan magas mércét is felállíthat, amelyet lehetetlen elérni.