az ember tulajdonságaihoz az ellentéteken át vezet az út

Ahhoz, hogy az ember teljes mértékben kiadhassa az energiáját, egységesítenie kell annak ellentétes pólusát. Azt is mondhatjuk, hogy az út az ember tulajdonságaihoz az ellentéteken keresztül vezet. Például, csak olyan mértékben lehetsz igazából erős, amennyire elfogadtad és magadhoz ölelted a gyengeségeidet és a sebezhetőségedet. Ha mesterré szeretnél válni, legyél hajlandó tanulni. S az igazán bölcs elfogadja önnön butaságát.

az élet tele van polaritással

Az élet tele van ellentéttel és polaritással. Ha tényleg képesek vagyunk magunkba foglalni és magunkhoz ölelni az élet valamennyi ellentétét, ha igazából kifejezésre tudjuk juttatni mindezeket az ellentéteket, akkor tudatos és felvilágosult, teljes emberi lényekké válunk. És addig, amíg magunkba fojtjuk ezeket az ellentéteket, nem vagyunk teljesek.

látszólagos ellentmondás

A fizikai síkra természeténél fogva jellemző a kettősség. Ez azt jelenti, hogy minden egyes igazságnak van egy ugyanolyan és egy ellentétes igazsága. Ez az elképzelés ellentmondásosnak látszhat, s így nehezen fogadjuk be, mert gondolkodásunk általában lineárisan működik. A bal agyfélteke által irányított logikus lényünk csak nehezen képes felfogni ezt a látszólagos ellentmondást. Merítsünk a jobb agyféltekével vezérelt, intuitívabb, holisztikus Énünkből, hogy megértsük a világ teljességét és észrevegyük az ellentétpárokból áradó igazságot. Fedezzük fel és fejtsük meg mindezeket az ellentétpárokat.

teljessé válás

A világegyetem végtelen számú alapvető minőségből, energiából, vagyis archetípusból áll. Mindezek az energiák léteznek bennünk is. Hogy teljes, eszméletre ébredt emberi lényekké váljunk, ezekből a minőségekből a lehető legtöbbet kell kifejlesztenünk és kifejezésre juttatnunk az életünkben (és a lehető legteljesebben).
Az élet mindig megmutatja nekünk a helyes irányt, így segít bennünket, hogy könnyebben kifejlesszük a szükséges tulajdonságainkat.

mindennap hagyjunk időt a mozdulatlanságra

Döntő fontosságú, hogy mindennap találj magadnak egy rövid, nyugodt pillanatot. A legtöbb ember számára egy napnak két időszaka van, amikor nyugalomra lelhet vagy meditálhat - korán reggel, mielőtt teljesen elmerülne a napi teendőkben, vagy késő este, amikor a nap főbb eseményei már lezajlottak.
A nyugalom megélése rendkívül erőteljes lehet még akkor is, ha csak nagyon rövid ideig tart. Ne gondold, hogy egy óráig vagy egy félóráig kell meditálnod. Öt-tíz perc is nagyon hasznos lehet, ha tudod, miként lehet annyira ellazulni és alámerülni a legmélyebbre, amennyire ez a rövid idő lehetőséget ad. Rugaszkodj el az elmédtől és merülj le a lényedbe. Úgy fogod érezni, mintha nagyon puhán, lágyan esnél le valahová. Ha az elméd túlságosan aktív és túl sok minden történik benne, az esés nem biztos, hogy sikerül. Azonban gyakorlással megtanulhatsz meglehetősen gyorsan alámerülni.

mozdulatlanság

A mozdulatlanság olyasvalami, amit kultúránk nem értékel és valamelyest fél is tőle. Nem gyakoroljuk a mozdulatlanság művészetét, amely alapjában véve nem más, mint a meditáció, azaz a fizikai, emocionális és értelmi síkok lecsendesítése oly mértékben, hogy megtapasztalhassuk a spirituális síkot. A mozdulatlanságban abbahagyjuk a lázas tevékenységet és szembesülünk az üresség vagy az egyedüllét belső színterével. Ha olyan sokáig maradunk együtt a fájdalmas érzésekkel, amíg át nem tudunk lépni rajtuk, kapcsolatba kerülünk énünk legmélyebb lényegével és újra egyesülünk a mindennel azonosulás egyetemes érzetével.
A mozdulatlanság áldásos állapot lehet, ha fizikailag, értelmileg és érzelmileg kellően nyugodtak vagyunk ahhoz, hogy valóban kapcsolatba kerüljünk a lélekkel.

Félelem az ürességtől

Amilyen mértékben elvesztettük a kapcsolatot lelkünk belső lényegével és a világegyetem életerejével, olyan mélyen érzünk magunkban ürességet, szomorúságot és hiányérzetet. Mindez rettenetesen ijesztő, ezért különböző tevékenységeket találunk ki, hogy elfoglaljuk magunkat és háttérbe szorítsuk ezeket az érzéseket. Ha abbahagynánk lázas ténykedésünket, átéreznénk elemi ürességünket és hiábavalóságunkat. Pedig pontosan ez az, amit tennünk kell. Igen, bármilyen furcsa és paradox, de amikor átadjuk magunkat az ürességnek, képesek leszünk megnyílni és újra kapcsolatba kerülni a lélekkel és feltöltődni a spirituális forrásunkból.